Jakab 5:13-16a

Jakab 5, 13-16a

13 Nehézségeket [megpróbáltatásokat] szenved valaki közületek? Imádkozzék! Jókedve van valakinek? Dicséretet énekeljen! 14Beteg valaki közületek? Hívassa el az Egyház presbitereit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olívaolajjal az Úr nevében. 15A hitből fakadó ima megszabadítja a beteget [megfáradtat], az Úr talpra állítja [felemeli], és ha [sőt, ha] bűnöket követett el, bocsánatot nyer. 16Valljátok meg ezért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.

1. Isten a középpont
• Kihez fordulunk először nehéz helyzetben? Kivel ünnepelünk, örülünk együtt? Kinek adunk hálát? A válasz sok mindent elmond arról, ki áll hozzánk a legközelebb. Mi az őszinte válasz?
• Nehézségeket, megpróbáltatást szenved: Κακοπαθεῖ - csak 2 másik helyen fordul elő (2Tim 2,9 és 2Tim4,5), mindkét helyen az evangélium hirdetéséért ért nehézséget jelenti.
• Nem ígér azonnali megoldást: az ima az Isten irányába fordult jelzi, nem oldja meg varázsszerként minden problémánkat, nehézségünket. DE egyedül Istennek van hatalma megszabadítani.
• Nehézségek között nem az önsajnálat, siránkozás, vádaskodás, saját erőnkből megoldás keresés – hanem Isten keresése, hosszútűrés (Jakab 5,10-11)
• Az öröm végső forrása Isten (bármi a közvetlen kiváltó ok), ezért neki adjunk hálát, neki énekeljünk.
• Öröm kifejezésre juttatása: nem étellel-itallal ünneplés, nem is szórakozás, hanem Isten dicsőítése.
• A többi esetben az ünneplést követően elmúlik az öröm, de ha az öröm valódi forrásához megyünk ilyenkor is, és Istent keressük, akkor tartós, a körülményektől független megmarad.
• Ha az öröm a Lélek gyümölcse, akkor az öröm eredménye nem lehet más, mint Isten dicsőítése.
• Jakab 1,2: „Nagy örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle megpróbáltatás ér.”
• A körülményeink változnak (nehézség, jó körülmények; betegség, egészség); a biztos, változatlan középpont: Isten. Tőle származik minden jó, és hozzá fordulhatunk minden gondunkkal.

2. Betegség és bűn: ima és extra-szűz olívaolaj
• Megpróbáltatás (13. vers) vs. betegség (14. vers): 1, két teljesen külön kategória, vagy 2, a betegség a megpróbáltatás, szenvedés alesete (annyira fontos, hogy külön is ki kell emelni).
• Ókori zsidó gondolkodásban a test és a lélek (+szellem) nincs élesen elválasztva – fizikai betegség és bűn között is kapcsolat.
• „Hívja a presbitereket” – a szenvedő fél az aktív szereplő, ő hív, nem tétlenül vár, hátha észreveszik, hogy ő beteg.
• A gyülekezetet képviselik a presbiterek: mintha az egész gyülekezet imádkozna. Az egész közösség együtt érez, együtt kér.
• Az Úr nevében: Jézust képviselve, az Ő parancsának engedelmeskedve, az Ő akaratát követve. Csak akkor érvényes, ha Jézus indít a gyógyításra?
• Hitből való ima: hit ≠saját elképzelés, amit képzelőerővel valóra váltunk Istenre hivatkozva. Hit az, ami létezik, de nem látható: ha Isten elkészítette a gyógyulást imán keresztül → hitből való ima
• Kapcsolat bűn és betegség között?
1, Minden betegség oka bűn (↔ Jób; János 9,1-2);
2, Van olyan betegség, amelyet bűn okoz (ez a szakasz csak ezekre a betegségekre vonatkozik?);
3, Nincs olyan betegség, amelynek bűn lenne az oka (↔ 1Kor 11,30 és Anániás és Szafira).
• Ima eredménye: fizikai gyógyulás és/vagy bűnökből való szabadulás, bocsánat. Kétértelmű megfogalmazások a 15. versben: pl. „megszabadít” - σῴζω (sózó): megment (1, veszélyből fizikai értelemben; 2, lelki értelemben, az ítélettől /pl. Máté 1,21; 10,22/ 3, meggyógyít)
• Kínzó kérdések. Miért nem gyógyul meg mindenki, akiért imádkoznak? Miért kell az olaj? Mikor nyerünk bűnbocsánatot?
 
• Miért nincs mindig gyógyulás, ha igazat ír Jakab?
a, Mert nincs elég hitünk.
b, Mert nem szabályosan kérünk (azaz nem a Jakab által leírtak szerint).
c, A Jakab levelében írtak csak a bűn miatt kialakult betegségekre vonatkoznak.
d, Csak akkor érvényes, ha hitből, az Úr nevében imádkozunk, tehát ha Krisztus indít rá.
e, A fenti szakasz elsősorban a szellemi, lelki gyógyulásra vonatkoznak, csak másodsorban a fizikaira.
• Miért kell megkenni olívaolajjal a beteget?
1, Ima + orvosság. „Imádkozzanak felette, és adják be neki a gyógyszerét.” Az olajat gyógyszernek tartották a Közel-Keleten egészen a középkorig (zsidók és arabok egyaránt). Lásd még: Lukács 10,34 (irgalmas szamaritánus), Ézsaiás 1,6, Mishna; Josephus Flavius, Origenész, Tertulliánusz.
2, Olaj, mint jelkép: Jézus kenetéből részesedés Teste tagjaként; Szent Szellem jelképe; kegyelem jele. Felkenés: király, főpap (újszövetségben: egyedül Krisztus a felkent).
3, Olaj, mint a gyógyítás közvetítője (lásd: Jézus gyógyításai: János 9,6-7.). DE Jézus nem egy módszert alkalmazott.
4, Egyházi gyakorlat továbbvitele (apostoli hagyomány: Márk 6,13)
• Túlzottan arra fókuszálunk, miként gyógyul meg valaki. DE nem a módszer a fontos, hanem a Gyógyító, maga Isten.
• A gyógyítás Isten kegyelméből lehetséges még akkor is, ha emberek imáján keresztül, illetve ha orvosokon, gyógyszereken keresztül történik, ezért neki is kell utána hálát adnunk, hálaéneket zengenünk. DE a gyógyítás egyben közösségi aktus is, a Krisztus Testének is fontos szerepe van benne.

3. Bűnvallás – a bűnbocsánat és/vagy gyógyulás feltétele?
• 1János 1,7-9: Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől… Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.
• Bűnbocsánat feltétele a megvallás és az egymással való közösség? Ezen felül a másoknak való megbocsátás; pl. Máté 6,12 (ǁ közösség).
• A hitből való ima és/vagy a bűnvallás miatt nyerünk bocsánatot?
• Kinek kell megvallanunk bűneinket? Csak Istennek? A gyülekezetnek? A gyülekezet vezetőinek?
• Van különbség aközött, hogy közvetlenül Krisztus vagy a Krisztus Teste előtt teszünk bűnvallomást és kérünk bocsánatot?
• Jakab itt nem privát vallomásról ír. Nyilvánosság előtt.
• Mit? Másokat érintő bűnöket – olyan bűnök, amelyek érintik a közösséget. (pl. bencés regula 46.). Privát bűnöket (nem érint közvetlenül hátrányosan másokat) viszont csak vezető(k)nek/Istennek.
• Miért? A gyülekezet, Krisztus teste tagjaként egy közösség részei vagyunk, így az azt romboló tetteket be kell ismernünk egymásnak, meg kell bánnunk, hogy helyreálljon (ne erodálódjon) a közösség.
A bűn nem magánügy – az egész Testet érinti, ezért a megbánás, megvallás sem magánügy. Ez csak a másokat közvetlenül is érintő bűnökre vonatkozik vagy minden bűnre?
Könnyebb csak Istennek elmondani, de a büszkeségünket feladva, az érintetteknek is el kell, az ő bocsánatunkat is kérnünk kell.
• Kölcsönösség. Nem egyoldalú: mások is megvallják nekünk, nekünk is meg kell másoknak.
• Cél: „hogy meggyógyuljatok” fizikai és spirituális gyógyulást is jelenthet (pl. Lukács 4,18)
• Reakció: megbocsátás, helyreállítás, sőt, imádság a másikért.

4. Összefoglalás
• Isten a középpont minden tekintetben. A mi életünkben is folyamatosan Ő van a középpontban?
• Fókuszban a közösség, a gyülekezet ereje. Hogyan tekintünk Krisztus Testére?